Óhídy Petra - Kócos Pórázon
- részlet -

I. fejezet - a helyszín: Budapest

„Miután a kocsiját kint hagyta Németországban, Balázs gyalog, illetve BKV-val indult át Pestre.
A levegőben tavasz-szag mámorított, bekúszott az emberek bőre alá, a felpezsdült erekbe, s megdobogtatta a tél- csüggesztette szíveket. Olyan hőség volt, hogy a nyárnak is becsületére vált volna.
Már a pesti oldalon, leszállva az őt Rákospalotára szállító autóbuszról tartott hazafelé a szüleihez, amikor nem messze az utcájuktól megpillantotta a lányt, aki három kutyát sétáltatott pórázon. Különleges, kissé furcsa, és teljesen egyedi jelenség volt. Mély sötétbarna, csaknem fekete haja göndör volt és ezerfelé kunkorodott, imitt-amott színes gyöngyök voltak belefűzve. A szeme nagy, bársonyos fekete szem, óriási szempillákkal, az orra kedves, egyenes, a szája szépvonalú, nem túl nagy és bájosan halványrózsaszínű. Az állán parányi gödröcske volt, ami különlegesen kedvessé varázsolta az arcát. A bőre barna volt, az alakja nem túl magas, úgy 165 centiméter körüli, vékony, de formás, a járása muzsika, férfiszemet gyönyörködtető járás. Fejét felemelve, egyenesen tartva, büszkén lépkedett. És a kutyák engedelmesen mentek vele, nem húzták, nem rángatták, láthatóan értett a nyelvükön, nemcsak kecses volt hát a kicsike, de ezek szerint erő is volt benne.
Balázs megállt és önkéntelenül bámulni kezdte a bájos jelenséget. Nem egyszerűen csak tetszett neki a lány. Valami megnevezhetetlen érzés elementáris erővel vonzotta felé. De hiszen ez Kócos! – ismerte fel hirtelen. "Kócos", ízlelgette magában önkéntelenül. Mennyire illik rá ez a becenév! Nem is tudta az igazi keresztnevét. Amióta nem látta, szép nagylánnyá serdült. A dereka vékony volt, ki-kivillant a rövid piros felsőrész alól, amit két formás, kerek keblecske feszített előre. A fekete miniszoknya alól pedig izgatóan kínálkoztak elő már most barnárasült, karcsú, hosszú lábai.”