Óhídy Petra - Pesti szerelem
- részlet -

IV. fejezet - a helyszín: Párizs

„Közben észrevétlenül teltek el hónapok, s karácsony közeledett.
Dani érezte, soha nem fogja elfelejteni Párizst. A város, a szerelem fővárosa óriási hatást gyakorolt rá. Valahol hálás volt Mándokinak, hogy elhozta ide.
Soha nem fogja elfelejteni az Eiffel tornyot, a Notre Dame-ot, és örökké emlékezni fog a karácsonyi díszbe öltözött Champs-Elysées-re. Az a milliónyi apró fehér lámpácska a fákon, végig a szép széles út hosszában, nem mindennapi látvány volt. És Dani, egy gyermekkori prágai kirándulást leszámítva még soha nem volt külföldön. Fogékony volt minden szépségre, s hálás volta a doktornak, hogy felhívta a figyelmét minden érdekességre, s bár ő maga már számtalanszor járt ott, végigjárta vele a Louvre termeit is.
Dani hálás volt Mándokinak, s nagyon groteszkül hangzik, ő Párizsban is Andrást szerette, neki örült, szinte úgy érezte, a szép szőke építész van vele, vele járja az utcákat, vele ebédel a kis üvegfalú francia éttermekben, amelyeknek apró asztalai minden délben megteltek sietősen étkező emberekkel. Gondolataiban András volt vele, amikor az ebéd vagy a vacsora után könnyű francia vörösbort kortyolgatott. És ő volt vele, amikor ruhákat válogattak az áruházakban, vagy amikor az estélyi ruhát vették a Lafayette-ben. És vele volt gondolatban akkor is, amikor este meg kellett "jutalmaznia" a doktort, akinek az ölelésében is csak Andrást kereste. A doktor is örülhetett, mert Dani aranyos volt, kedves, nevetős, s a vörösbor után vidáman hancúrozott vele a szállodai ágyon. Együtt zuhanyoztak, szappanozták egymást, s boldogok voltak. A doktor nem szégyellte magát, hogy isten tudja, hányadszor csalja meg a feleségét, Dani meg tulajdonképpen nem csalt meg senkit, ő a gondolataiban már most is Andrásé volt. Hogy a test, akinek éppen adja magát, nem Andrásé, nem számított. Soha az életben nem volt annyira biztos semmiben, mint abban, hogy ennek a szerelemnek Andrással be kell következnie.
Egyetlen egyszer vált a hangulata borongossá Párizsban, amikor egy moziplakáton meglátta nagyban, színesben a Terrence Hill képét, akire András annyira hasonlított. Akkor is Andrásra kellett gondolnia, és egyszerre intenzíven érezte, hogy ez a férfi a balján nem András... De a szomorúsága nem tartott sokáig, mert a doktor, amint meglátta a felhőket a homlokán, betért vele az első ékszerüzletbe, s egy vékonyka aranyláncot vásárolt, amin egy miniatűr arany Eiffel-torony medáll függött. Miközben Dani háta mögé állt, bekapcsolta a kapcsot, és belecsókolt a lány nyakába, az ékszerész elismerően bólogatva adózott Dani szépségének.
Aztán véget ért az a négy szép nap Párizsban. A doktor azt mondta otthon, hogy egy orvoskongresszusra utazik, Daninak meg nem kellett beszámolnia a dolgairól senkinek. S bármilyen volt a viszony közöttük, azért az anyjának is vásárolt néhány ajándékot, kölnit, kozmetikumot, harisnyát és egy gyönyörű tisztaselyem kendőt, párizsi képekkel. Picurnak sípolós gumiállatkát vett egy francia kutyaboltban, ahol a választékon meglátszott, mennyire kedvelik a franciák a kutyusokat.”