Óhídy Petra - Spanyol Varázs
- részlet -

IV. fejezet - helyszín: Ausztria

„Kornélia álmodott, és álmában egy ismeretlen szőke, kékszemű férfival találkozott, aki jött felé, átölelte, csókolni kezdte, s ő mindezt boldog megadással turte. Élvezte a csókokat, a szerelmet, s még akkor is mosolygott, amikor felébredt, s rá kellett jönnie, hogy álom volt az egész. Mégsem lett szomorú, örömmel töltötte el, hogy álombéli szerelmese nem Ádám volt. Úgy látszik, végre egyszer és mindenkorra túl van a dolgon. Akkor most már nincs más hátra, mint megismerni az új szerelmemet! - adta ki magának a parancsot Kori.

Lassan megtelt az egész helyiség, már csak egy asztal volt üres a terem másik végében, "Reserviert" felirat hirdette, hogy vár valakikre. Aztán meg is érkeztek. Vidám társaság volt, kacagásuk betöltötte a termet, fiatal nők és férfiak. Nyolcan voltak, négy nő és négy férfi. Magyarok. Ahogy haladtak előre, Kornéliának elállt a szívverése. Az egyik, a legmagasabb, legszebb fiú András volt, Újfalussy András. Fekete rövid hajú, jó alakú, kihívó mozgású lány ment mellette, aki beszélgetés közben le nem vette a szemét a fiúról. Úgy ültek le, hogy András háttal került Korinak, de a lányt profilból látta, és azt is látta, ahogy bűvöli a fiút, aki beszéd közben egy kedves mozdulattal átkarolta a vállát, s egy kicsit magához vonta a lányt, amitől az láthatóan boldogan olvadt el az ölelésben.
- Hát újra szerelmes lett, - állapította meg magában Kori - s a lány tagadhatatlanul csinos, és odavan érte. Szégyellte magának bevallani, hogy rosszkedve lett a dologtól.
- Mi van veled? - ébresztette gondolataiból Irén. - Szellemet láttál?
- Valahogy úgy.
- Nyögd már ki, ki az?
- Emlékeztek a másfél évvel ezelőtti spanyol kalandomra? Hát ő az. Az a csinos szőke építész, akiről meséltem.
- Melyik az?
- Háttal ül nekünk. Ott, az a szélesvállú szőke, azzal a fekete csajjal.
- Hát addig variáltál, amíg talált magának egy fiatal husit! Na, de gond egy szál se, úgy tudom, nem érdekelt!
- Talán úgy fogalmaznék helyesen, hogy rossz időben ismertem meg, tele voltam még Ádámmal.”