|
Óhídy
Petra - Budai szerelem
- részlet -
IV. fejezet - a helyszín: Bagdad
„András először egy partyn pillantotta meg Verát.
A vendégséget Vereczkeiék rendezték
és igazi garden party volt. A szép, tágas,
nagyablakos ház előtti kertet a bejárati kerítés
és a szomszédok felé eső kerítések
mellett dús növényzet keretezte, közötte
szép, nagy füves résszel, itt voltak felállítva
a fehér, kecskelábú asztalok, amelyeket Vereczkeiné
szépen keményített, hímzett, magyaros
terítői fedtek, a háziasszony büszkeségei.
Azt persze soha senki nem merte megmondani neki, hogy mennyire nem
illenek bele a környezetbe. Az asztalok mellett a füvön
művészi rendetlenségben felállítva
hívogattak a fehér összecsukható faszékek
- borvörös ülőpárnákkal -, némelyiken
már ült egy-egy vendég, koktélos poharából
szürcsölgetve. A világítást együtt
szolgáltatta a házból kiömlő melegsárga
fény, a trópusi éjszaka fekete egén
szikrázó csillagok és a bokrokon elhelyezett
színes villanykörték. A kertbe kihozott magnóból
a "Georgie" andalított.
Ahogy belépett, Vereczkei meleg kézfogásán
és a kis krumplitestű Vereczkeiné szóáradatán
túljutva, amelynek a lényege az volt, hogy érezze
magát otthon náluk, befelé indult a kertbe.
Előtte egy nő meg egy férfi mentek nevetgélve
a ház felé. A magas, szikár férfi fehér
ingben, fehér nadrágban volt és ettől
olyan erősen látszott a hangulatvilágításban,
hogy pillantása csak másodszorra esett a nőre,
de attól kezdve már nem is tudta levenni róla.
Az elmosott virágokkal mintázott selyemruha, ahogy
lépett, olyan ingerlő ráncokat vetett a nő
kerek, kissé kiugró feneke alatt, hogy ember legyen
a talpán az a férfi, aki ezt a lázas, erotikus
járást hideg fejjel tudja nézni. A nő
dereka karcsú volt, a válla kissé sportos,
széles, és mindehhez olyan csodálatos, hullámos,
rozsdavörös hajzuhatag kígyózott egészen
a derekáig, amelyre minden egészséges hímnemű
egyed olyan bizsergést érez a kezében, hogy
nehezen tudja visszatartani magát attól, hogy ott
rögtön meg ne érintse! Egy ilyen hajat nemcsak
simogatni, hanem markolni, birtokolni kell, egy ilyen vörös
hajzuhatag maga is erotikus kihívás. A karcsú
derék és az ingerlő csípő alatti
hosszú lábak a térdig érő ruhából
gyöngyházfényűen villantak elő.
- Ez a nő igazi vörös! - volt András első
gondolata...
* * *
Kovácsnénak barnára sült, szép
arca volt, sötét, majdnem fekete haja, melegbarna szeme.
A sötétben zománcosan világított
a szeme fehérje, s amikor mosolygott, a fogai is. Sárga
ruhája alól szépen "esztergált",
barnára sült lábak kacérkodtak elő,
lazán átvetve egymáson. Sárga bőrsarus
lábfején a körmök ugyanolyan vörösre
voltak lakkozva, mint a kezén. Hosszú újjai,
amint a pohárra kulcsolódtak, még hosszabbnak
tűntek a hosszúra növesztett, szépen manikűrözött
körmök miatt...
* * *
A trópusi éjszakának varázsa van
- lopva a fiúra nézett, felmérte, vajon "kapható"-e?!
Vajon érdemes-e bedobnia magát?! Hiszen olyan fiatal
még. De nagyon jóképű, s persze nem férjül
akarom - morfondírozott tovább.
András visszanézett rá. A nő szemében
mohó vágyakozás. A zene szólt, felettük
a trópusi éjszaka ékköves bársonytakarója.
A nagyméretű, kövezett teraszon egy pár
elkezdett táncolni.
- Fiatal házasok, - mesélte róluk Kovácsné
- akik otthon albérletben laktak, azért jöttek
ki, hogy megalapozzanak egy lakásépítést.
- Közben vágyakozva nézte a táncolókat,
fel azért mégsem kérheti ezt a fiút,
szörnyű lenne, ha visszautasítaná...
A táncolók már négyen voltak. A másik
pár: Ágoston és Vera. András hirtelen
elhatározással felkérte Kovácsnét,
akinek ezzel titkos vágya teljesült. Boldogan ment a
szép, szőke fiú mellett a teraszra. András
átkarolta a derekát, s a lassú szám
alatt meglehetősen közel húzta magához.
Kovácsné teljes odaadással simult hozzá.
A trópusi éjszakában táncoló
három pár szinte színpadi látványt
nyújtott a többieknek, akik a kerti székeken
ülve nézték őket, s persze pillanatok
alatt elkezdődött a pletyka...
* * *
- Látta már a Tigris-partot este?
- Még nem.
- Akkor teszünk arra egy kerülőt. Egyszerűen
gyönyörű! Nem akarom kihagyni azt a lehetőséget,
hogy mindig eszébe jussak én is, amikor majd arra
emlékszik, milyen csodálatos is volt!
A Tigris-part valóban varázslatos volt. A folyó
sötéten és méltósággal hömpölygött
a medrében. Fodrokat vetve próbálta lerázni
magáról azt a sok-sok apró ezüstcsillagot,
amely vibrálva verte vissza a parti fényeket. A kis
fénypontok azonban makacsul ellenálltak, és
újra, meg újra meglovagolták a hullámok
hátát.
A parton éttermek, szállodák kerthelyiségei
hívogattak sok-sok kis színes fénnyel. Különleges
hal- és vízszaggal volt tele a levegő. A parti
út mellett méltóságteljesen álltak
őrt a magas, karcsú törzsű, borzasfejű
pálmák. A késő esti óra ellenére
az utcán sokan voltak. Főleg férfiak, világos
- pijamának vagy hálóingnek tűnő
- ruházatban. A meleg országokra jellemzően
este sokszor több ember volt az utcákon, mint délben,
amikor forrón tűzött a nap. Az utcai lámpa
fényénél gyermekcsoportok tanultak. Jobb későn,
mint soha, hátha felelnek másnap...
A kocsiban a magnóból kellemes zene szivárgott,
ahogy elindultak a parton, majd a házak között
vezető széles úton, mintha valami filmben látnák,
úgy tárulkozott ki előttük - nekik! -
a város, a Kelet gyöngyszeme, esti ruhát öltve...”
|
