Petra Regények Petra Regények - Megrendelés

Óhídy Petra - Izabella Álma
- részlet -

 

I. fejezet - a helyszín: Budapest


„A városra izzó meleget fújt a nyár, a házak forróságot leheltek, a fák levelei szürkén áhítoztak egy kis eső után. Izabellt ez láthatóan nem zavarta, vidáman vezette kis kocsiját, amelynek mind a két ablaka le volt húzva az első ülések mellett, így aztán, ha sikerült nagyobb sebességre kapcsolnia, egészen kellemes szellő lobogtatta hosszú, fehérszőke, egyenes haját.
Egy kereszteződésnél a lámpa már az előtte haladó két kocsi előtt sárgára váltott, ő fékezett, megállt, aztán hirtelen reccsenést hallott, a mögötte közlekedő kocsi beleszaladt az autójába, ő előrebukott, de a biztonsági övnek hála, nem verte be a fejét a szélvédőbe, csak az öv vágott bele a bőrébe, és persze nagyon megijedt. Még fel sem ocsúdott az ijedtségből, mikor megjelent a kocsi baloldalánál egy vékony, csupa feketébe öltözött, hosszúhajú fiú, és behajolt hozzá az ablakon.
- Hülye liba! Még én is átfértem volna ezen a lámpán! Ki a bánat adott neked jogosítványt? Menj haza a főzőkanaladhoz! Nézd meg, mit csináltál a kocsimmal! - Undorító gyászkeretes, hosszúkörmű kezével benyúlt, és rángatta volna kifelé Izabellt, aki még nem tért magához a kettős sokkból, amit a koccanás és a rosszképű fiatalember megjelenése okozott, így válaszolni sem volt ereje.
Aztán az elhanyagolt fiatalember hirtelen elengedte a lányt, mert valaki hátulról megragadta a nyakát a zsírosgallérú bőrdzseki felett, aminek a viselését az idő különben egyáltalán nem indokolta. Az ismeretlen a fiatalembert teljes erőből maga felé fordította, és megemelt hangon szólt hozzá:
- Nem engeded el rögtön ezt a lányt, te szemét! Láttam, mi történt! És még neked áll feljebb?! Tanuld meg, mi az a követési távolság, aztán kérj sürgősen bocsánatot, és hozzad a betétlapot, de tüstént, mert ha nem, hát megismerkedsz az öklömmel!
Az erősen zsíros, csimbókoshajú, piszkoskörmű fiú sunyin rápillantott az ismeretlenre, majd gyorsan felmérve a helyzetet, és látva az őt elkapó férfi szépen kidolgozott izmait, kelletlenül visszaindult a kocsijához. A férfi, akit Izabell hirtelenében csak Megmentőnek titulált magában, követte a csimbókoshajú fiút, nehogy az elinaljon. Azt pedig Izabella hirtelenjében csak Piszkoskörműnek nevezte el magában. A Piszkoskörmű kivette a kesztyűtartóból az iratokat, és előrehozta, majd átnyújtotta Izabellnek, aki még mindig némán ült. Aztán kitöltötték együtt a jegyzőkönyvet is a koccanásról, a Megmentő asszisztálása mellett. Izabellnek annyira remegtek a lábai, hogy nem volt ereje kiszállni a kocsiból, még azt sem nézte meg, milyen kár keletkezett a kocsijában, de a Megmentő mindent pontosan megnézett, és aszerint jegyezték le a dolgokat. Aztán, mikor a papírok elkészültek, a Piszkoskörmű már indult volna visszafelé, de Izabell Megmentője ismét megragadta.
- Hé, a bocsánatkérés meg hol marad?
- Bocsánat - morogta Izabell felé a sunyiarcú fiatalember, aztán visszaoldalgott a saját kocsijához.
A nyári hőségnek, és a viszonylag gyér vasárnapi forgalomnak köszönhetően az esetnek kevés nézője volt, alig néhány kocsinak kellett kerülgetnie őket.
A Megmentő odahajolt Izabellhez, és részvevően kérdezte:
- Nem történt valami baja?
- Nem - lehelte Izabell.
- Biztos, hogy ne segítsek esetleg félreállni?
- Nem, nem, köszönöm, az ijedtségen kívül nem lett más bajom.
- Hát akkor elbúcsúzom, de azért így utólag engedje meg, hogy bemutatkozzam, Papp Ákos vagyok.
- Az én nevem Hídvégi Izabella, és nagyon köszönöm, amit értem tett. Igazán!”


Vissza a főoldalra Megrendelés Ajánlás Következő részlet

petra szerelmes regények - még a hüppögés is más lesz ezután