Óhídy Petra - Olasz napsütés
- részlet -

I. fejezet - a helyszín: Jesolo, Olaszország

„... Elérkezett az utolsó jesoloi reggel. Klára már hajnalban kiszaladt a partra, rajta a megszokott kopott short és színehagyott trikó, lábán a már sok futást megélt edzőcipő. Anyus bizony nagyon haragudott ezekért a „vacak rongyokért”, ahogy ő nevezte őket! De hiába, ha neki ebben esett jól a reggeli "karbantartás".
Még kora hajnalban a szállodai szobájukban hallotta, hogy kicsit esett. Aztán a még fátyolosan derengő napsütésben kiérve a tengerhez látta, hogy az enyhe permet szép mintákat rajzolt a parti homokba. Ebben az azsúr-mintában, ahogyan haladt, és vissza-visszanézett, élesen látszottak cipőjének a nyomai. Aztán kint a parton, a tenger szélével párhuzamosan szép, egyenletes tempóban futni kezdett. Jólesett a futás. Közben a gondolatai az előző estén jártak. És persze a Salvataggio-fiún. Hiába tudta már, hogy Stefano-nak hívják, ő magában most is csak a Salvataggio-fiúként tudott rágondolni. Szép volt vele az este, jó a szerelem. A vére most is gyorsabban lüktetett, ahogy a kéjre gondolt, amire, tudta, nagy szüksége volt már... De azt is tudta, hogy igazi szerelemre is vágyik, s az igazi szerelmet nem jelentheti számára a Salvataggio-fiú. A Salvataggio-fiú bőre meleg volt, sima és száraz, az ajka duzzadt, selymes, és nagyon jól tudott csókolni. Egyszerű kis bérelt szobácskában lakott, úgy öt utcányira a tengertől, nem túl messze a Miami hoteltól. Klára élvezte a csókokat, a simogatást, a szerelmes suttogást. De tudta, hogy ez nem a szerelem... Szép este volt, de csak a teste élvezte, a lelke érintetlen maradt.
Először azt hitte, hogy lévén nagyon korán reggel, egyedül van a parton, aztán látta, hogy az egyik szálloda elegáns napozóágyán, mint óriási színes csomag, törülközőárus marokkói fiú alszik Isten szabad ege alatt. Itt, a simogató nyárban nem is lehet rossz.
Egyre gyorsabban futott. Búcsú-kör, gondolta, búcsú a tengertől, búcsú a Salvataggio-fiútól, aki majd hiába keresi őt reggel, később, mikor elkezdi a szolgálatát... A szép olasz fiú kézzel-lábbal, gyors olasz hadarással kérdezte meg tőle az este, ott lesz-e másnap is, ő az egyszerűség kedvéért rábólintott. Pedig tudta, hogy a Salvataggio-fiú hiába fogja várni. Domani, domani... Ő mégis igent bólogatott rá. Az este így volt szép. Nem akart búcsúzni. Kicsit úgy érezte, kihasználta a Salvataggio-fiút. Szüksége volt egy férfira, két erős karra, egy szerelmes éjszakára... De megnyugtatta magát, hamar elfelejti őt majd a fiú, jönnek az újabb és újabb nők, akiknek nyilván szintén tetszeni fog ez a fiatal Adonis! És akkor a Salvataggio-fiú szép lassan elfelejti majd Klárát, meg az együtt töltött szerelmes estét.
Érezte, hogy futás közben már nagyon eltávolodott a strandnak attól a bejáratától, ahol ők szoktak belépni, azaz, ami a legközelebb esett a szállodájukhoz, így gyorsan megfordult, és elkezdett visszafelé futni.
Amikor elérte a megszokott partszakaszt, megállt, kicsit kifújta magát, aztán egy hirtelen gondolattól vezérelve közelebb ment a parthoz, a nedves fövenyen kagylókat szedett, és az árboc mellett, ahol a Salvataggio-fiú szolgálatot szokott teljesíteni, elkezdte kirakni a szót: ARRIVEDERCI. Amikor az első „I” betűnél elfogyott a kezéből a kagyló, újból szedett egy nagyobb halommal, és befejezte a "művét". Talán rájön a fiú, talán nem, hogy ő volt az, aki így búcsúzott, de azt már nem rakta ki mellé, hogy Stefano, és a saját nevét sem „írta alá”.
Ahogy az előző estére gondolt, furcsa borzongást érzett, amikor visszaemlékezett arra, hogyan is "folytatódott" az éjszaka, miután elvált a Salvataggio-fiútól, aki elkísérte a szálló kertkapujáig. Liften felment a harmadik emeletre, halkan belépett a szobájukba, s mivel úgy érezte, képtelen lenne még elaludni, kiült az erkélyre. Érezte, hogy a bőre még telve van szerelemmel, a szíve erősen dobog, így itt az erkélyen ülve búcsúzott hát a bársonyos olasz estétől.
Anyja és Robika békésen szuszogtak mögötte a szobában. Akkor villant fel egy cigaretta parazsa a szomszéd erkélyen, arra nézett, és látta a férfit, akiről már tudta, hogy Róbertnek hívják, mint a volt férjét, és mint a kisfiát is. A cigaretta érdekes vörös fénnyel vonta be a férfi markáns arcát. Az bólintott felé, és ő visszabólintott. Szerelemmel telt bőre felé furcsa új erotika sugárzott. Tetszett neki a férfi, de látta, hogy az milyen gondoskodással vette körül a feleségét, és mennyire imádta a kislányait. Érdekes férfi, de a másé... Az szótlanul bámulta őt, és ő szótlanul visszanézett. Pillantásukban benne volt a meleg olasz este bársonyos, erotikus hangulata. Egy szép szerelmes este, előbb egy viharos testi szerelem, aztán egy perzselő tekintet... Érdekes sorrend...
Ahogy most reggel, futás közben felidézte magában a férfi tekintetét az olasz estében, úgy gondolta, biztosan tévedett. Ő annyira telve volt szexualitással az előző este, hogy ennek tudható be, hogy úgy érezte, a férfi tekintetében nagy, néma vágy ég. Pedig nyilván egyszerűen csak kint ült az erkélyen, és békésen cigarettázott... Hogy bólintott neki, az meg minden bizonnyal egyszerűen az udvariasságának tudható be.
Aztán, ahogy befejezte a "kagyló-búcsúztatót" a homokban, megkereste a törülközőjét, melléje tette le az átmelegedett testéről gyorsan levetett trikót és a shortot, majd lerúgta a sportcipőt is. A short és a trikó alatt bikiniben volt, mert számított egy utolsó fürdésre. Lassan lépdelt be a vízbe. Hajnal volt, és a víz még nagyon hűvös. A bőre libabőrös lett. Hát bizony ilyen az ember bőre, libabőrös lesz a jeges víztől és a forró szerelemtől is...”