Petra Regények Petra Regények - Megrendelés

Óhídy Petra - Pesti szerelem
- részlet -

 

IV. fejezet - a helyszín: Budapest


„A Váci utca felé igyekszik, az édesanyjának akar valami szép ajándékot venni a születésnapjára. Most szombat délelőtt ráér nyakába venni a várost, amíg megtalálja a megfelelőt. Finom, puha bőrtáskára gondol, de ha azt nem talál neki tetszőt, majd kieszel valami mást. Anyjának kényes ízlése van, de büszke rá, hogy akármit is vett neki eddig, annak láthatóan mindig nagyon örült, s viselte is. Ahogy lépdel az üzletek előtt, s besétál egyik udvarba, ahol több üzlet is hívogat, az egyikből, mintha valaki figyelné. Benéz, s döbbenten látja, hogy Vera az. Egyszerre száz emlék kezd feltőrni benne. A kiküldetése, Bagdad, a szerelem, illetve inkább testi kapcsolat Verával... A nő most is gyönyörű. Óriási vörös haja lángol, zöld szeméből süt a szexualitás. Istenem, milyen hűtlen bestia volt! Az egyetlen nő, akit többször is megvert, mert rendszeresen csalta, s hazudott neki. Sem azelőtt, sem azóta nem volt senki, aki így ki tudta volna hozni a sodrából. Vera elmosolyodik, s int neki. Kicsit kábultan az emlékektől belép az üzletbe.
- Rég nem láttalak! - néz rá csábítóan Vera. ő meg arra gondol, mikor utoljára találkoztak, rettenetesen megverte, akkor telt be teljesen a pohár, Vera nemcsak csalta, folyamatosan ingerelte is őt. Aztán Vera hazajött Magyarországra, ő meg kint maradt még. Évek teltek el. Vera láthatóan nem haragszik rá.
- Hogy vagy? - kérdi András, mert hirtelen nem jut eszébe semmi értelmesebb.
- Köszönöm, megvagyok. Hát te?
- Én sem panaszkodhatom, bár történt azóta egy s más az életemben.

* * *

András csak most nézett igazán körül. Ízléses ruhák mindenfelé, a bolt belső építésze is érthette a szakmáját. Aztán Verát nézi. Milyen vonzó most is. Ha nem lett volna olyan "szuka", talán igazi szerelem is kialakulhatott volna vele ott kint, Bagdadban... Bizseregni kezd benne valami. Visszagondol a szeretkezéseikre. Vera fantasztikus volt az ágyban! A lány szeme most is csupa kihívás.
- És te? Nem mentél férjhez?
- Á, az nem az én műfajom!
- Hát az Ágoston?
- Nem tudom mi van vele... - Vera vállat von. András lelki szemei előtt pedig megjelenik a jóképu, sötéthajú férfi, akivel Verának vele egyidőben volt viszonya... Akkor is mindig letagadta, hogy találkozik vele. Lehet, hogy most is hazudik. Na de, érdekes ez?
- Kár, hogy egyedül vagy itt! Meghívnálak egy kávéra. - mondja András, aki örül, hogy végre bizsereg valami benne, hiszen eddig, Erzsi halála óta ő maga szinte élőhalottként élt.
- Nincs akadálya a dolognak! - válaszol örömmel Vera, - van egy kisegítő csaj, nemsokára jön, kulcsa is van, addig meg kiteszek egy táblát, hogy: "Rögtön jövök!"
Nem sokat gondolkozott, felkapta a táskáját, s máris indult Andrással.
Az Annába mentek, ahol a felszolgálók láthatóan ismerték Verát, s először a szemük sarkából, aztán már nyíltan is méregetni kezdték Andrást, aki láthatóan elnyerte a tetszésüket.
- Olyan, mint a Terrence Hill. - súgta az egyik a másiknak. - Ennek a Verának nemcsak pénze van, de mindig olyan jó pasasai is vannak!
Közben Vera és András elhelyezkedtek a sarokban egy asztalnál, s megrendelték a kávékat.
- Inni is kérsz valamit? - kérdezte András.
- Egy Campari-t.
- Jó, akkor én is azt iszom.
A felszolgáló gyorsan hozta a rendelést, ők összekoccintották a poharukat.
- Egészségedre!
- A bagdadi napok emlékére!
- Volt benne szép is? - kérdezi András, aki kicsit feszeng, ha visszagondol arra, hogy hányszor megverte ott a lányt, különösen az utolsó alkalommal. Vera a férfi kezére teszi szépformájú, gyöngyházkörmös kezét. Lám most is a gyöngyházlakk a kedvence, ez nem változott.
- Neked nem?
- Nekem sok. Fantasztikus nő voltál!
- Remélem, ez nem változott!
- Nem tudhatom... - aztán oldalról Verára néz. - Vagy megtudhatom?
- Akarod?
- Akarom. - Hirtelen elementáris erővel elkezdi kívánni a gyönyörű vöröshajú, teltkeblű, kerekfenekű, vékonyderekú nőt.
- Akkor az ital második felét ürítsük a szerelemre!
- A szerelemre! - visszhangozza András, s utolsó cseppig lenyeli a Camparit. Egy csillogó jégdarab marad csak a pohár alján.
- Indulhatunk? - kérdezi Vera.
- Fizetek, s máris. Egyébként hová megyünk?
- Van itt egy kis lakásom az egyik mellékutcában.”


Vissza a főoldalra Megrendelés Ajánlás Következő részlet

petra szerelmes regények - még a hüppögés is más lesz ezután