Óhídy
Petra - Pesti szerelem
- részlet -
IV. fejezet - a helyszín: Budapest
A Váci utca felé igyekszik, az édesanyjának
akar valami szép ajándékot venni a születésnapjára.
Most szombat délelőtt ráér nyakába
venni a várost, amíg megtalálja a megfelelőt.
Finom, puha bőrtáskára gondol, de ha azt nem
talál neki tetszőt, majd kieszel valami mást.
Anyjának kényes ízlése van, de büszke
rá, hogy akármit is vett neki eddig, annak láthatóan
mindig nagyon örült, s viselte is. Ahogy lépdel
az üzletek előtt, s besétál egyik udvarba,
ahol több üzlet is hívogat, az egyikből,
mintha valaki figyelné. Benéz, s döbbenten látja,
hogy Vera az. Egyszerre száz emlék kezd feltőrni
benne. A kiküldetése, Bagdad, a szerelem, illetve inkább
testi kapcsolat Verával... A nő most is gyönyörű.
Óriási vörös haja lángol, zöld
szeméből süt a szexualitás. Istenem, milyen
hűtlen bestia volt! Az egyetlen nő, akit többször
is megvert, mert rendszeresen csalta, s hazudott neki. Sem azelőtt,
sem azóta nem volt senki, aki így ki tudta volna hozni
a sodrából. Vera elmosolyodik, s int neki. Kicsit
kábultan az emlékektől belép az üzletbe.
- Rég nem láttalak! - néz rá csábítóan
Vera. ő meg arra gondol, mikor utoljára találkoztak,
rettenetesen megverte, akkor telt be teljesen a pohár, Vera
nemcsak csalta, folyamatosan ingerelte is őt. Aztán
Vera hazajött Magyarországra, ő meg kint maradt
még. Évek teltek el. Vera láthatóan
nem haragszik rá.
- Hogy vagy? - kérdi András, mert hirtelen nem jut
eszébe semmi értelmesebb.
- Köszönöm, megvagyok. Hát te?
- Én sem panaszkodhatom, bár történt azóta
egy s más az életemben.
* * *
András csak most nézett igazán körül.
Ízléses ruhák mindenfelé, a bolt belső
építésze is érthette a szakmáját.
Aztán Verát nézi. Milyen vonzó most
is. Ha nem lett volna olyan "szuka", talán igazi
szerelem is kialakulhatott volna vele ott kint, Bagdadban... Bizseregni
kezd benne valami. Visszagondol a szeretkezéseikre. Vera
fantasztikus volt az ágyban! A lány szeme most is
csupa kihívás.
- És te? Nem mentél férjhez?
- Á, az nem az én műfajom!
- Hát az Ágoston?
- Nem tudom mi van vele... - Vera vállat von. András
lelki szemei előtt pedig megjelenik a jóképu,
sötéthajú férfi, akivel Verának
vele egyidőben volt viszonya... Akkor is mindig letagadta,
hogy találkozik vele. Lehet, hogy most is hazudik. Na de,
érdekes ez?
- Kár, hogy egyedül vagy itt! Meghívnálak
egy kávéra. - mondja András, aki örül,
hogy végre bizsereg valami benne, hiszen eddig, Erzsi halála
óta ő maga szinte élőhalottként
élt.
- Nincs akadálya a dolognak! - válaszol örömmel
Vera, - van egy kisegítő csaj, nemsokára jön,
kulcsa is van, addig meg kiteszek egy táblát, hogy:
"Rögtön jövök!"
Nem sokat gondolkozott, felkapta a táskáját,
s máris indult Andrással.
Az Annába mentek, ahol a felszolgálók láthatóan
ismerték Verát, s először a szemük
sarkából, aztán már nyíltan is
méregetni kezdték Andrást, aki láthatóan
elnyerte a tetszésüket.
- Olyan, mint a Terrence Hill. - súgta az egyik a másiknak.
- Ennek a Verának nemcsak pénze van, de mindig olyan
jó pasasai is vannak!
Közben Vera és András elhelyezkedtek a sarokban
egy asztalnál, s megrendelték a kávékat.
- Inni is kérsz valamit? - kérdezte András.
- Egy Campari-t.
- Jó, akkor én is azt iszom.
A felszolgáló gyorsan hozta a rendelést, ők
összekoccintották a poharukat.
- Egészségedre!
- A bagdadi napok emlékére!
- Volt benne szép is? - kérdezi András, aki
kicsit feszeng, ha visszagondol arra, hogy hányszor megverte
ott a lányt, különösen az utolsó alkalommal.
Vera a férfi kezére teszi szépformájú,
gyöngyházkörmös kezét. Lám most
is a gyöngyházlakk a kedvence, ez nem változott.
- Neked nem?
- Nekem sok. Fantasztikus nő voltál!
- Remélem, ez nem változott!
- Nem tudhatom... - aztán oldalról Verára néz.
- Vagy megtudhatom?
- Akarod?
- Akarom. - Hirtelen elementáris erővel elkezdi kívánni
a gyönyörű vöröshajú, teltkeblű,
kerekfenekű, vékonyderekú nőt.
- Akkor az ital második felét ürítsük
a szerelemre!
- A szerelemre! - visszhangozza András, s utolsó cseppig
lenyeli a Camparit. Egy csillogó jégdarab marad csak
a pohár alján.
- Indulhatunk? - kérdezi Vera.
- Fizetek, s máris. Egyébként hová megyünk?
- Van itt egy kis lakásom az egyik mellékutcában.
|