Óhídy Petra - Pesti szerelem
- részlet -

IV. fejezet - a helyszín: Budapest

„Daniella a hetedik kerület egyik szomorú, szürke utcáján sietett a troli felé, hogy hazainduljon, amikor szörnyű jelenetre lett figyelmes. Egy kapubeugróban egy rosszarcú, ápolatlan, alkoholtól ingadozó férfi teljes erejéből ütlegelt egy magát icipicire összehúzó, kétségbeesetten síró kölyökkutyát. A kutya remegett, vinnyogott, sírt, de nem mert mozdulni. Két ember ment csak a másik oldalon, döbbenten nézték, de nem tettek semmit. És akkor Dani semmivel sem törődve hirtelen odaugrott, fel sem véve a fájdamat, amit a kutyának szánt ütés a pórázzal neki okozott, ahogy végigcsapódott meztelen karján és a vállán, csak felkapta a kutyát, és hátra sem nézve rohanni kezdett vele. Az ember csak űvöltött utána, hogy mit képzel, ez az ő kutyája, de Dani csak rohant magához szorítva a remegő testű kis jószágot. Már hangosan zihált, amikor lassított kicsit, mert végre elhaltak mögötte a férfi lépései, aztán hátratekintett, s felsóhajtott, mert nem látta már azt az embert. A kutya még mindig remegett, de ahogy felnézett, a szeméből áradt a hála Dani felé, és ez olyan boldogsággal töltötte el, amit nemigen érzett eddigi életében. Valakinek igazán szüksége van rá, valakit megmentett a durva erőszak elől! Mert ő erre a kis lényre csak mint valakire tudott gondolni, olyan volt, mint egy kiszolgáltatott kicsi gyerek... Önkéntelenül eszébe jutott, hogy így kellett volna az anyjának is kimentenie őt Ricsi karmaiból. Ő akkor hiába várta a segítséget, de ez a kicsi jószág szerencsés volt, szerencsésebb, mint ő akkor. És ő vigyázni fog rá mindig és nagyon-nagyon fogja szeretni. Úgy érezte, mintha egy pici kutyagyereke született volna.
Otthon, ahogy belépett, s az anyja meglátta, rögtön elkezdett veszekedni vele, hogy mit képzel, ez nem állatóvoda, vigye vissza azt a koszos kis dögöt oda, ahonnan hozta. Dani azonban dacosan ellenállt, s közölte, hogy a kutya, aki hazafelé már "megkereszteltetett", s a Picur nevet kapta Dani karjaiban, marad, mert ő, Dani ragaszkodik hozzá.
- Végre engem is szeretni fog valaki! - mondta, és kihívóan nézett az anyjára.
- Mintha én nem szeretnélek! - hátrált meg az anyja, eközben meglátta a lánya karján a vöröslő csíkot. - Mi történt veled?
- Ó, hát most észreveszed? Akkor régen nem zavart, mikor Ricsi úgy megvert engem! Egy hasonló szörnyetegtől mentettem meg ezt a kis jószágot. Én ugyanis nem tudok szenvedni látni valakit - mondta, aztán a kutyával a karján bevonult a fürdőszobába.
Az anyja nem mert szólni semmit. Mélyen, a lelkében tudta, hogy akkor régen meg kellett volna védenie a lányát.
Dani jól lezuhanyozta, majd hajszárítóval megszárította a kiskutyát, sebhintőporral hintette be sérüléseit, aztán kiment vele a konyhába, műanyag tálkába tejet tett, beleütött egy tojást és két kanál mézzel dúsította, egyik barátnőjétől hallotta valamikor, hogy az egészséges a csecsemő kutyusoknak. Picur boldog lefetyeléssel tüntette el a tálka tartalmát, kinyalva az utolsó cseppeket is.

* * *

Éjszakára egy nagyméretű, régi diványpárnát tett le az ágya mellé a földre a kutyusnak, aki rámászott, összegömbölyödött és boldogan szuszogva elaludt. Aztán rosszat álmodhatott, mert kis teste rázkódni kezdett, s apró kis vinnyogásokat hallatott, Dani lenyúlt hozzá, simogatta, amire a pici megint nyugodt álomba szenderedett.”