Óhídy Petra - Spanyol Varázs
- részlet -

I. fejezet - útban Spanyolország felé

„Miközben Ausztriában, majd Svájcban haladtak, megcsodálhatták út közben az Alpokat, melyek az arcukat szégyenlősen fehér fátyolba burkolták. Bársonyfüvű rétek szaladtak fel az erdők aljáig, előtte pirostetős házak kis csoportjai bújtak össze. A réteken tehenek legeltek, és András magában mosolyogva megállapította, lám, Svájcban még a tehenek is gőgösek, szinte még a tartásuk is más volt, mint otthon vagy Ausztriában. Ahogy haladtak, egyhelyütt felborzolt vizű, kis hegyi tó kéklett fel, borzongva gondolt arra, milyen lenne friss vizében megmártózni. Majd a szeme előtt egy szöcskelábú viadukt állt figyelőn, és egy biciklista húzott el fent a felüljárón. András utazás közben mindig nagy boldogságot érzett, s nem győzte magába szívni az új és érdekes helyek varázsát, levegőjét, szemével itta a táj képét, az emberek, állatok látványát.
Útközben kétszer is megszálltak, egyszer Svájcban, aztán Franciaországban, egy kis pireneusi faluban. A legszükségesebbeket pakolták csak ki és vitték magukkal a szobájukba, majd megvacsoráztak a szálló egyszerű kis éttermében. Fent, a szobájukban nyugovóra tértek, és ahogy reggel felébredtek, szemükbe ötlött a szállodaablak fehér csipkefüggönye, ahol kerekfejű kismadarak szálltak nagyfejű csipkevirágok felett. Az egész kedvesen otthonos és bájos volt. Ugyanilyen kis csipkefüggönyt láthattak volna otthon is, bármelyik vidéki városban.
András felkelt, nyújtózott, feltárta az ablakot, és beengedte a friss hajnali hegyilevegőt. Kitekintett, és látta, ahogy a szálloda előtt a hegyek csendjében „hű állatokként” autók várták gazdáikat, köztük az övé is, egy új metálzöld VW Passat.
Kitérőt tettek Andorra felé, élvezték a Pireneusok hegyormainak méltóságteljes látványát. Aztán a szép andalúz tájon haladtak, amit keresztülhasított az autópálya. Mellette narancs- és citromligetek, pálmák, óriási agavék. Sok helyen a "narancsosok" teraszosan felkúsztak a pályamenti dombokra. Szegény narancsfák, nekik is folyamatosan be kell lélegezniük a benzingőzt.
Az autópálya két iránya közötti elválasztó sávban tuják zöldelltek és leanderek virítottak. Az út mellett sok elhagyott haciendát lehetett látni, kitörött ablakokkal, lógó redőnyökkel. Vajon merre keresik boldogulásukat a régi tulajdonosaik? "Eloldalogtak a hidalgók" - gondolta András, magában mosolyogva.”